1. TUDOD, CSAK AZÉRT…
Tudod, csak azért, mert a kávéforralóról letörött a nyél.
Tudod csak azért, mert egy röhögéstől a számon megint kiserkedt a vér.
Tudod, csak azért szól így ez a dal, mert ennyi az, ami a repedt számon éppen most kifér.
Semmi, csak az, hogy úgy keltem föl ma reggel, hogy ezentúl minden egészen másképpen kell legyen.
Semmi, csak az, hogy még most se értem, miért volt ma reggel az utca nekem annyira idegen.
Csak azért ereszkedik így ez a dallam, hogy az utcán szépen lassan lefelé vigyen.
Későn kelt a nap, de engem még ágyba’ talált.
Későn kelt a nap, de engem még ágyba’ talált.
„Ezeknek?” – kérdeztem magamtól, aztán aludtam tovább.
2. ÓNOS ESŐ BLUES
Ma este megint ónos eső esett.
Ma este megint ónos eső esett.
Mifelénk ez már nem az első eset.
Ablakomból néztem a kopogó esőt.
Ablakomból néztem a kopogó esőt,
S tűnődtem, hogy van-e élet a halál előtt.
Ónos eső ha bekopog az ablakon.
Ónos eső ha kopog az ablakon,
Kopoghat, de én ki nem nyitom.
Ma este megint ónos eső esett.
Holnap este megint ónos eső esik.
De ez az egész nem túl érdekes.
3. OKTOGON BLUES
Jártam a városban egyet, általmentem én a téren.
Jártam a városban egyet, átmentem én a Novhét téren.
Most megint Oktogonnak hívják, de ez nekem nyolc, kérem szépen.
„Ezeknek se könnyű ám” – mondta Pista barátom egy mérsékelten derűs délután.
„Nem könnyű ám” – mondta Pista egy borús délután.
Kihajolt a körútra, melynek névadója Szent István.
Úristen, hol vagy, úristen, hol vagyok? Nem hozzád szóltam, ne bízd el magad.
Úristen hol vagy, úristen, hol vagyok? Nem hozzád szóltam, Isten, ne bízd el magad.
Tudod, ez csak egy ilyen indulatszó, tudod, vannak ilyen indulatszavak.
Jártam a városban egyet, általmentem én a téren.
Jártam a városban egyet, átmentem én a Novhét téren.
Most megint Oktogonnak hívják, de ez nekem nyolc, kérem szépen.
4. LÁLÁ-TRÁLÁ-LÁLÁ
Spórolunk
Az áramon
Közbe’ meg srófolunk
Az árakon
Túl nagy a teher
Az államon
Jobban megfér
A kis vállamon
Megállok hát
Négykézlábamon
Vághattok fát
A kis hátamon.
Lálá-trálá-lálá (11x)
Lálá-trálá-lá.
5. FRONTÁTVONULÁS
Remegő kézben zöld üvegdarab,
A jénai tálból csak ennyi maradt.
Ó, ez a frontátvonulás,
Az ember egy kissé ideges.
De miért épp ma metszeném föl az ereimet,
Amikor holnap erre még több okom lehet.
Kezemből valahogy kicsúszott a tál,
Azaz hogy kicsúszott vagy dobtam, a franc se tudja már.
Ó, ez a frontátvonulás…
Jénai tálam, jaj, darabokra tört,
És odalett minden, ami eddig benne főtt.
Ó, ez a frontátvonulás…
Söprű és lapát és szemétkosár,
Így végezte hát a szép jénai tál.
Ó ez a frontátvonulás…
6. DÉLUTÁN (GÉZUKÁM)
Délután a korsó kezedből kiesett.
Azt mondtad, hogy „Most jó”, és szedted a cserepeket.
Délután – meredtél magad elé bután.
Megint csak győzött a gravitáció, Gézukám.
„A fő a laza csukló és a jó feszes könyök” -
Ezt mondtad, és közben a korsónk eltörött.
Délután – meredtünk magunk elé bután.
Megint csak győzött a gravitáció, Gézukám.
És ha majd új korsót hoznak, mi már hozzá sem nyúlunk.
Elő a szívószállal, aztán szívunk és nyelünk.
Délután – szívatásunk magaslatán
Talán legyőzzük a gravitációt, Gézukám.
7. FÖLÉBREDTEM ÉN AZ ÉJJEL
Fölébredtem én az éjjel, és a számban a nyál oly sűrű volt.
Fölébredtem én az éjjel, és a számban a nyál oly sűrű volt.
Gondoltam, ezen ritkítani kell, fölöttem helyeselt a telihold.
Kikászálódtam én az ágyból, hálistennek az ablak nyitva volt.
Kimásztam én az ágyból, szerencsére az ablak nyitva volt.
Párszor megforgattam a nyelvem, aztán kiküldtem én egy sűrű, fehér csomót.
Ablakom alatt éleset csattant a kő, ahogy a sűrű, fehér csomó leért.
Odalenn éleset csattant a kő, ahogy a sűrű, fehér csomó leért.
Nyugodt szívvel feküdtem vissza, mert éreztem, hogy nem keltem föl csak úgy semmiért.
8. Ó, HOGY AZ A…
Isten, haza, csalánba nem csap a mennykő,
A sok süket pofától nem látszik az erdő,
De de-demokráciára jár a szája széle.
Ó, hogy az a kis Túr siessen beléje.
Ez a csorba csákány nem javítja az órát,
Ez a bütykös bunkó csúnyán vágja a tortát,
Ide inkább egy jó kis balta kéne.
Ó, hogy az a kis Túr siessen beléje.
Vagy ha a kis balta nem lóg fönn a kampón,
Akaszd le a nagyot, az anyád ne sirasson,
Akaszd le a nagyot, és csapj a közepébe.
Ó, hogy a kis Túr siessen beléje.
És hogyha a Trabant nem áll kinn a kertben,
Ne keressetek, mert Ejrópába mentem.
Ejrópába mentem, de hazajövök majd ebédre.
Ó, hogy az a kis Túr siessen beléje.
Isten, haza, csalánba nem csap a mennykő,
A sok süket pofától nem látszik az erdő,
De de-demokráciára jár a szája széle.
Ó, hogy az a kis Túr siessen beléje.
9. HAZAFELÉ
Az óra ötre ugrott, és én ülő helyzetemből álló testhelyzetbe mentem át.
Vettem a kabátom, a kalapom és a táskám, és otthagytam az egész kuplerájt.
Kiléptem az ajtón, esett az eső, de tiszta volt a levegő legalább.
Lefelé az utcán, aztán le a lépcsőn, a végén balra vettem az irányt,
És a sarki bisztró ajtaján betérve üdvözöltem néhány kollegát.
Kinn jól esett az eső, benn jólesett a sör, megittam, és indultam tovább.
Villamosra szálltam, és a hátulsó peronról néztem vissza ki az ablakon,
És asszem, észrevették, hogy magamban beszéltem, és néha mosolyogtam magamon.
Leszálltam a téren, már esteledett, az eső kopogott a padokon.
Ó, de jó is lenne, hogyha máris reggel lenne, a holnap hoz majd végre valamit.
Le kéne most feküdni, és reggelig aludni, már csak egyet kell aludni holnapig.
Reggel a nap besüt majd, eláll az eső, és minden, minden megváltozik.
10. BISTRO BOOGIE
(instrumentális)
11. LASSAN MÚLNAK A HOLNAPOK
Lassan múlnak a holnapok.
Szervusz, remélem, hogy vagyok.
Remélem, te is jó napot.
Lassan múlnak a holnapok.
Huszonkettő kerület,
Ne bántsd már a csőrömet,
Ne szúrd ki a szememet,
Huszonkettő kerület.
Az egész csak egy ócska vicc,
Mint egy nyitva hagyott slicc,
Mint az arcomba egy spricc.
Az egész csak egy ócska vicc.
Lassan múlnak a holnapok.
Szervusz, remélem, jó napot.
Remélem, te is hogy vagyok.
Lassan múlnak a holnapok.
12. SZÉP ÚJ VILÁG
Nem adom a szívem drágán, nem adom a szívem én csak éppen az árán.
Szinte hallom, ahogy mondják: balekokat ez a föld miért hord a hátán.
Mondja, Darwin úr az égből, hogyan tetszik önnek ez a kis látvány.
Világszép új világ, nem érsz meg nekem egy szimfóniát (se).
Kiragasztottad a falra a természetes kiválasztási fölhívást.
Majd a stricik és a kurvák bemutatnak érted egy ceremóniát.
Az egyik szemem sír, igen, az egyik sír, a másik meg zokog.
A harmadikból hull a könny, amúgy egészen jól vagyok.
Ez a nagyvárosi darwinizmus kirostál engem is, mire hármat számolok.
Szép új világ… egy, ket…